Kézi fűnyíró

A fű- és pázsitnyíró gépek főleg a hobbikertek elterjedésével váltak népszerűvé, ma már több mint százféle változatuk ismert.

Régebben a füvet - a terület nagyságától függően - sarlóval vagy kaszával vágták le. Ez igen megerőltető munka, ráadásul nagy gyakorlat szükséges ahhoz, hogy rövidre nyírt pázsitot kapjunk. A hetenkénti, kéthetenkénti vágás következtében tömör gyepfelület alakul ki, amelynek kaszálása már lehetetlen.

Thomas Plucknett brit mérnök gondolt először arra, hogy fűnyírót szerkesszen. 1805-ben szabadalmaztatta az első fűnyíró gépet, amely alkalmas volt fű és gabona vágására egyaránt. Plucknett ezzel olyan ötletet elevenített fel, amelyet az I. században a gallok már alkalmaztak. Ez egy vágószerkezettel ellátott kocsi volt, aminek az elején vasfogak választották el a gabonaszártól a kalászt, amit aztán egy ládába juttattak, de - számos korai műszaki alkotáshoz hasonlóan - ez a szerkezet is feledésbe merült a középkorban.

Plucknett körkéses szerkezetének kezelése nem volt könnyű, nem is működött mindig jól. Gépét más feltalálók is megnézték, és úgy gondolták, hogy javítanak rajta. Közülük Edwin Budding járt a legnagyobb sikerrel. Ő textilgyárban dolgozott, és a gyárban használt egyik gépből alakította ki fűnyíróját. 1830-ban elkészített gépe már nagyon hasonlít a ma használatos fűnyírókra: megtolásakor a henger formájú járókerék fogaskoszorújához kapcsolódó fogaskerekek által meghajtott (vízszintes tengelyű) késtárcsa pengéi forgásba jöttek, és a levágott fű faládikában gyűlt össze.

Sok cég, köztük az Ipswichben működő Ransomes Gépgyár is fantáziát látott benne, és 1832-ben megkezdte a gép sorozatgyártását, majd 1899-től már benzinmotorral ellátott fűnyírókat is gyártott.

Hazánkban már a XIX. század végén megkezdődött a különböző elveken működő kézi, majd motoros kaszálógépek szabadalmaztatása, gyártása és forgalmazása. (Egészen az 1950-es évekig a fű- és pázsitnyíró gépek esetében is a "kaszálógép" elnevezés volt használatban.)

Ezek a kaszálógépek működési elvük alapján a következő csoportokba sorolhatók: alternáló mozgású vágószerkezettel ellátott kaszálógépek, vízszintes síkban forgó késtárcsával ellátott kaszálógépek, forgókaszák és vízszintes tengely körül forgó késtárcsával ellátott (ún. körkéses) kaszálógépek.

Az alternáló mozgású vágószerkezettel ellátott kaszálógépek esetében a kasza vágószerkezete ujjgerendából, ellenpengékkel ellátott ujjakból, valamint alternáló mozgást végző és a kaszasínre erősített pengékből áll, ahol az ujjközökbe terelt és az ellenkéseknek támaszkodó füvet a mozgó pengék vágják el. A második típusnál a vízszintes síkban forgó, sarló alakú vagy hasonló profilú késekkel ellátott vágó késtárcsa fölött vagy alatt egy sugár alakban elhelyezkedő, ellenkésekkel ellátott ellentárcsa helyezkedik el, miáltal a fű vágás közben a kések közé szorul, és így mindenütt egyenletesen átvágódik. A forgókaszáknál a kések forgómozgásuk közben a fűszálak tehetetlenségét kihasználva, ellenpenge nélkül vágják a füvet, ily módon a kések munkája a kaszáét utánozza. A vízszintes tengely körül forgó késtárcsával ellátott gépeknél a tárcsa csavarvonalat alkotó kései a füvet az ellenpengének terelve nyírják.

A Magyar Feltalálók Országos Szövetsége (MAFEOSZ) a Magyar Feltalálók Lapja I. évf. 1943. április 1-jei számában adta hírül, hogy a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) által felújított és rendelkezésre bocsátott helyiségben (Budapest V. ker., Akadémia utca 1. sz.) a legújabb találmányok modelljeit, rajzait vagy fényképeit bemutató állandó kiállítást tervez, és felhívással fordult a magyar feltalálókhoz, hogy találmányaikat bemutató anyagok beküldésével járuljanak hozzá egy színvonalas állandó kiállítás létrehozásához. A terv szerint a városligeti Nemzetközi Vásáron azokat a modelleket szándékoztak kiállítani, amelyeket az állandó találmányi kiállításon már bemutattak. A háborús események miatt azonban a Nemzetközi Vásár elmaradt, és a Városligetben csak egy jóval kisebb ipari kiállítás és vásár megrendezésére került sor. Az 1943. november 29-én megnyílt állandó találmányi kiállításon mutatták be az archív felvételen látható kézi fűnyírót (kézi kaszálógépet), Hóbor József találmányának modelljét.

 A felvételen látható modell egy forgókéses kézi fűnyíró, amelynek működése lényegében azon alapszik, hogy egy kétkerekű, taligaszerű állványon, függőleges tengely körül forgathatóan és egyenletes térelosztásban négy kés van vízszintes síkban forgathatóan elhelyezve, amelyeket alkalmas áttételek közbeiktatásával a gép járókereke mozgat.

A gép vázszerkezetéhez kapcsolódó kézifogantyúk úgy vannak kialakítva és elhelyezve, hogy a kezelő a gépet egyenes testtartásban tolhatja maga előtt.

A járókerék tengelyére egy megfelelő átmérőjű fogaskeréktárcsa van felszerelve, amely kúpkerékpárok segítségével előbb egy vízszintes erőátviteli tengelyhez, majd végül a kasza formájú késekkel felszerelt, függőleges munkatengelyhez kapcsolódik. A gép megtolásakor a járókerék forgásba hozza a tengelyére szerelt fogaskeréktárcsát, majd kúpkerékpár-áttételekkel előbb az erőátviteli, majd a késekkel felszerelt munkatengelyt. A kúpkerékpárok áttételeinek megfelelő megválasztásával a kések forgási (kerületi) sebessége akkora, hogy a fűszálak tehetetlenségét kihasználva, ellenpenge nélkül vágják a füvet. A késeket összefogó késtárcsa helyzete a munkatengelyen függőleges irányban korlátozott mértékben állítható, ez lehetővé teszi a fű vágási magasságának szabályozását. A gép előtolása közben a kések egy íven végzik a hasznos munkát, majd a levágott füvet terelik és szecskázzák. A levágott fű összegyűjtése hagyományos eszközökkel történhet.